Where The Wild Roses Grow

[Chorus]

They call me The Wild Rose
But my name is Elisa Day
Why they call me it I do not know
For my name is Elisa Day

From the first day I saw her I knew she was the one
As she stared in my eyes and smiled
For her lips were the colour of the roses
That grew down the river, all bloody and wild

When he knocked on my door and entered the room
My trembling subsided in his sure embrace
He would be my first man, and with a careful hand
He wiped at the tears that ran down my face

[Chorus]
On the second day I brought her a flower
She was more beautiful than any woman I'd seen
I said, "Do you know where the wild roses grow
So sweet and scarlet and free?"

On the second day he came with a single red rose
He said: "Will you give me your loss and your sorrow?"
I nodded my head, as I lay on the bed
"If I show you the roses will you follow?"

[Chorus]

On the third day he took me to the river
He showed me the roses and we kissed
And the last thing I heard was a muttered word
As he knelt above me with a rock in his fist

On the last day I took her where the wild roses grow
And she lay on the bank, the wind light as a thief
As I kissed her goodbye, I said, "All beauty must die"
And lent down and planted a rose between her teeth

Ahol a vadrózsák nőnek

[Refrén]

Vadrózsának hívnak
De az én nevem Elisa Day
Hogy miért hívnak így, azt nem tudom
Mert az én nevem Elisa Day

Amikor először megpillantottam, már akkor tudtam, hogy ő az
Ahogy belenézett a szemembe és mosolygott
Az ajkai olyan színűek voltak, mint a rózsáé,
Ami a folyó mellett nő, vadon, a vérrel borított avaron

Bekopogott az ajtón és belépett a szobába,
A biztos karjaiban, alábbhagyott a remegés a végtagjaimban
Ő lesz az első férfi az életemben, aki óvni fog engem
Letörölte a könnyeimet 

[Refrén]

A második napon vittem neki egy rózsát
Nem láttam még olyan gyönyörű nőt, mint ő
Azt mondtam „Tudod hol nőnek a vadrózsák ilyen édesen, szabadon és skarlátvörösen izzón?”



A második napon eljött egy rózsával a kezében
Azt mondta: „Átadod nekem a veszteségedet és a bánatodat?”
Az ágyamban voltam és bólintottam
„Követnél engem ha megmutatnám neked a rózsákat?”

[Refrén]

A harmadik napon elvitt a folyóhoz
Megmutatta a rózsákat és csókolóztunk, aztán
A legutolsó dolog, amit hallottam egy elmotyogott szó volt,
Miközben ő fölém magasodott és a kezében egy követ tartott

Az utolsó napon elvittem őt oda, ahol a vadrózsák nőnek
Lágy szellő fújdogált, a lány pedig feküdt a parton
Amikor búcsúcsókot adtam, azt mondtam „A szépségnek meg kell halnia”
Ezért letéptem és betettem egy rózsát a szájába